Home Bemutatkozás Diákélet Selmeci hagyományok
Selmeci hagyományok

 

A Miskolci Egyetem, a Bölcsészettudományi Kar, s a Politikatudományi Intézet oktatói és diákjai az intézményeik alapítása óta kitartóan és nagy kedvvel ápolják a selmeci hagyományokat, amely egy párját ritkító, közel háromszáz éves tradíció. A sokszálú, olykor a drasztikumot és az artisztikumot vegyítő, de mindenképpen felemelő és szigorúan szabályozott diákhagyományok a mai Szlovákia területén található Selmecbányáról származnak, ahol III. Károly 1735. június 22. hozta létre a Bányászati Iskolát, amit Mária Terézia egyetemi szintre emelt 1762-ben Bergakademie néven. A több nemzet diákjai távoli városokból érkeztek az arany és nemesfém bányászat egyik nagy európai központjába, magukkal hozva érzéseiket, dalaikat, szokásaikat és nyelvüket, amelyet aztán egységes hagyománnyá formáltak az évtizedek. A trianoni döntés után az egyetem Sopronba tette át székhelyét, majd az 1949-ben megnyílt Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre került a kohász és a bányász kar, Sopronban pedig az erdészek maradtak, akikkel 1864-ben egészült ki a selmecbányai egyetem. Ezért is a selmeci hagyományoknak két letéteményese van, a soproni és a miskolci egyetem diáksága és oktatói. Bizton állítható, hogy az országban nem találunk olyan egyetemet, s Európában is keveset, mint a selmecbányai két utódiskola. A hagyományok átszövik a diákok mindennapjait.

Folytatva a selmeci diákok jó szokását, különböző körök és egyesületek működnek az egyetemen. Sopronban például a Selmeci Társaság, a Soproni Kör, vagy a Fröccsöntő Sasok. Miskolcon a Dudujka-völgyi Rókák, a Bursch Gárda, a Bölcsészkaron pedig a Miskolci Szalamandrák Baráti Társasága (MSZBT), a Miskolci Fekete Farkasok Asztaltársasága.

Folytatva a selmeci diákok jó szokását évről évre nagyszámú gólya dönt úgy, hogy részt vesz a balekokításokon, hogy idővel, ha majd kiérdemli, firma váljon belőle. Egyrészt meg kell ismerniük a hagyományt, meg kell tanulniuk a régi diákdalokat, a gyertyafényes dalos-beszélgetős összejövetelek bonyolult rendjét, és más fontos tudnivalót, másrészt tréfás és nehéz próbákat kell kiállniuk. A selmecbányai lakosok például rendszeresen találkozhatnak olyan miskolci diákcsoporttal, amelynek tagjai egy csillét tolnak el az országúton Miskolctól Selmecig. A pogányból így lesz balek, majd a végén firma, akinek új neve, egyenruhája és különleges jogai vannak.

Folytatva a selmeci diákok jó szokását az egyetemen sűrűn rendeznek szakestélyeket, általában minden szakon félévente egyet. Ezek a selmeci hagyományok csúcspontjai. A szakestélyen csak a balekokításokon résztvevő, balekvizsgán sikeresen átment és megkeresztelt személyek, valamint az általuk meghívott vendégek vehetnek részt, ünnepi gúnyában. Szemeszterenként egy alkalommal rendezzük meg a Politológus Szakestélyt  is, amelyre meghívást kapnak a Politikatudományi Intézet jeles oktatói, valamint a Dékán Úr is. A jókedvre nem lehet panasz, amit a mértékkel fogyasztott alkohol is elősegít. Az est első fele szigorú keretek között zajlik köszöntőkkel és műsorokkal, a másodikban pedig vidám felszólalásokkal teletűzdelt mulatozás folyik, de természetesen nem egy füstös kocsma szintjén. Ha valaki erre vágyik, kipróbálhatja magát a Nedves-esteken. A Szakestély elmaradhatatlan kelléke a jókedv, a sör vagy más ital, és a hagymás zsíros kenyér. Ha valaki egyszer részt vett egy ilyen gyertyafényes szakesten, bizton állítható, soha nem felejti el.

Folytatva a selmeci diákok jó szokását, a végzős évfolyamokat az erre felállított diákbizottságok feledhetetlen eseményeken áthaladva vezetik ki az egyetemről: Keresztelő Szakestély, Szalagtűző Szakestély, Gyűrűavató Szakestély, Szalamander. A búcsút a végzős diákokból álló Valéta Bizottság szervezi a Hallgatói Önkormányzat segítségével.





Politikatudományi Intézet, Powered by Joomla! and designed by SiteGround web hosting